Csillagtörp és az arany szerencsepatkó meséje
Lilla és Márk története egy napsütéses tavaszi délután kezdődött, amikor mindketten ugyanabban a kis könyvesboltban álltak meg. A közös érdeklődésből hamar barátság, majd szerelem született. Évek múltán, egy holdfényes tóparti estén Márk letérdelt, elővette a gyűrűt, és kimondta a szívéből jövő kérdést:
– Lilla, leszel a feleségem?
A válasz könnyekkel és mosollyal érkezett: igen.
Az esküvő napja elérkezett, és a kert megtelt virágokkal, zenével, boldog nevetéssel. A ceremónia után lépett elő Csillagtörp, csillagokkal hintett sapkájában, kezében egy elegáns, feliratos dobozzal.
– Ez az én esküvői ajándékom nektek – mondta mosolyogva.
Lilla kíváncsian kibontotta a dobozt. Amint felemelte a fedelet, a násznép lélegzete is elakadt: belül egy aranyló szerencsepatkó pihent, amely nem közönségesen csillogott, hanem mintha apró fénylő szikrákat szórt volna maga körül. A patkó olyan volt, mintha a csillagok fénye költözött volna bele.
– Ez különleges… – suttogta Márk, miközben ujjai megérintették a fénylő fémet.
Csillagtörp bólintott.
– Ez az arany szerencsepatkó nem csupán dísz. Őrzi a szerelmeteket és otthonotok békéjét. Amikor majd az ajtó fölé akasztjátok, mindig nyitott ívvel felfelé tegyétek, mintha egy tál lenne. Így minden szerencse, öröm és áldás összegyűlik benne, és soha nem hullhat ki belőle.
A násznép elérzékenyülve hallgatta, a fiatal pár pedig meghatódva szorította kezében az ajándékot. Tudták, hogy ez nem csupán egy tárgy, hanem egy életre szóló áldás.
Később, amikor beköltöztek első közös otthonukba, az arany szerencsepatkó méltó helyet kapott az ajtó fölött. Valahányszor ránéztek, eszükbe jutott a könyvesboltban kezdődött történet, a tóparti lánykérés, és az esküvő napján elhangzott áldás, amit Csillagtörp hozott el nekik.
