Teodóra Teatörp mindig is szeretett ürügyet találni egy kis közös ünneplésre. Amikor a nyár lassan a végéhez közeledett, azt mondta a többieknek: „Nem hagyhatjuk, hogy csak úgy elmúljon a nyár! Tartsunk egy mulatságot, ahol felidézzük az elmúlt hónapok minden szépségét.” A törpéknek nem kellett kétszer mondani: máris hozzáfogtak a készülődéshez.
Amikor Teodóra kitalálta, hogy a törpék tartsanak egy nyárbúcsúztató mulatságot, mindenki izgatottan készült. A kert apró lampionok fényében ragyogott, az asztalokat színes terítők borították, és a levegőben ott kavargott a levendulás sütemény illata, amit Lavra sütött, valamint a rózsavizes gyümölcstál friss aromája, amelyet Flora készített. Csillagtörp természetesen ajándékokkal érkezett – apró illatviaszokat hozott, hogy mindenki hazavihesse a mulatság emlékét.
De az este fénypontja Teodóra Teatörp titka volt: egy doboz szálas gyümölcstea, amelyben a hibiszkusz és a csipkebogyó mellett szeder, cseresznye, málna és eper ízei keveredtek. Ahogy a forró víz elérte a hibiszkusz szirmokat és a csipkebogyót, a gőzben egyszerre jelent meg a nyár minden illata. A tea mélyvörös színe olyan volt, mint a lemenő nap fénye, és mindenki kíváncsian várta az első kortyot.
Bombur ekkor mesélni kezdett: „A hibiszkusz nemcsak szép virág, hanem igazi kincs is a teában. Segít a szívnek és a vérkeringésnek, frissít és erőt ad, miközben a savanykás íze csodásan feldobja a gyümölcsök édességét. Ezért olyan különleges minden csésze, amit most iszunk.” A törpék figyelmesen hallgatták, és még a legkisebbek is büszkén kortyolgatták saját csészéiket, tudva, hogy valami jót tesznek magukkal.
Teodóra Teatörp persze nem állta meg, hogy ki ne próbáljon valami újat: „Készítsünk belőle jeges teát is! A nap még melegen süt, jól fog esni.” Néhány perc múlva ott hűsölt az asztalon egy kancsó tele citromkarikákkal, mézzel és friss mentalevelekkel. A jégkockák csilingelve úsztak a mélyvörös italban, és a törpék örömmel fedezték fel, hogy a tea hidegen is mennyei.
Az este vidám beszélgetéssel, tánccal és nevetéssel telt, a lampionok fénye alatt pedig mindenki úgy érezte, hogy a nyár még mindig köztük él. A végén Bombur csak ennyit mondott: „Ez a tea több, mint ital. Ez emlék, közösség és öröm egyszerre. A szálas teában minden benne van: a gyümölcsök íze, a hibiszkusz frissessége, a csipkebogyó ereje. Kortyoljatok belőle, és a nyár mindig itt marad veletek.”
A törpék egyetértően bólogattak, és úgy döntöttek, hogy minden évben megrendezik a „Nyárbúcsúztató Teapartit”, ahol a gyümölcstea illata újra és újra összehozza őket.
