Csillagtörp és a gratuláció szerencsepatkója
A falu ünneplésbe borult, mert Bence, a falu ifjú asztalosmestere, végre megnyitotta saját műhelyét. Évekig tanult, dolgozott és álmodozott róla, hogy egyszer lesz egy hely, ahol a saját keze munkájával készített bútorok otthonra lelnek. Amikor eljött a nap, barátok és rokonok gyűltek össze, hogy gratuláljanak neki.
A nagy napra lakoma készült: friss kenyér, ropogós sült, gyümölcsökkel teli kosarak és illatos bor. A vendégek nevetve és énekelve köszöntötték Bencét, mindenki büszke volt rá. A hangulatot zenészek és tánc is emelte, az udvar tele lett vidámsággal.
És ekkor megjelent Csillagtörp. A csillagok fényét hordozó sapkája alatt ragyogó szemmel lépett a társaság elé, kezében egy elegáns dobozzal, amelyen arany betűkkel ez állt: „Gratulálunk!”
Bence meghatódva bontotta ki az ajándékot. Amikor felemelte a fedelét, mindenki elcsendesedett: egy fénylő, valódi szerencsepatkó feküdt a dobozban. Ahogy a fény ráesett, apró csillagszikrák pattantak le róla, mintha a jövő reményei keltek volna életre.
– Ez a patkó különleges – mondta Csillagtörp. – Azért hoztam, hogy őrizze a sikereidet, és minden új lépésedet szerencsével kísérje. Ha az ajtód fölé akasztod, nyitott ívvel felfelé, minden áldást és jókívánságot összegyűjt. Így bármikor belépsz a műhelyedbe, a szerencse is veled lép majd.
Bence szeme megtelt könnyel. – Köszönöm… Ez a legszebb gratuláció, amit valaha kaptam.
A vendégek tapsolni kezdtek, majd újra zenére fakadtak, és az ünnepség hajnalig tartott. Az arany patkó pedig ott ragyogott Bence új otthonának ajtaja fölött, minden nap emlékeztetve arra, hogy a kitartás, a munka és a szeretet mindig meghozza gyümölcsét.
