Csillagtörp és a névnapi szerencse patkó
Egy nap, amikor a falu főterét színes virágok és girlandok díszítették, mindenki izgatottan gyűlt össze: Júlia névnapját ünnepelték. A téren hosszú asztalok álltak, rajtuk sütemények, pogácsák, friss gyümölcsök és illatos italok. A barátok és rokonok nevetve köszöntötték Júliát, mindenki hozott apró ajándékot és egy-egy jókívánságot.
A mulatság vidáman zajlott: a gyerekek játékokat játszottak, a zenészek vidám dallamokat húztak, a felnőttek pedig koccintottak és énekeltek. Júlia szíve megtelt örömmel, mert mindenki szeretete körülölelte őt ezen a napon.
Ahogy leszállt az este, a virágok illata betöltötte a levegőt, és a fák közé apró fények szálltak le, mintha a csillagok is eljöttek volna ünnepelni. Ekkor lépett elő Csillagtörp, kezében egy elegáns, névnapi feliratos dobozzal, amelyet színes szalag kötött át.
– Drága Júlia – mondta mosolyogva –, a névnapod különleges nap, mert a nevedben ott rejlik a történeted. Én pedig hoztam neked egy ajándékot, ami elkísér minden új esztendőben.
Júlia óvatosan kibontotta a dobozt, és csillogó szemekkel pillantotta meg a szerencsepatkót. A patkó apró fényekben sziporkázott, mintha a csillagok porát őrizte volna magában.
Csillagtörp így folytatta:
– Ez a patkó nem csupán dísz. Ha az ajtód fölé akasztod, nyitott ívvel felfelé, akkor összegyűjti a szerencsét, a szeretetet és a jó kívánságokat, amiket ma kaptál. És minden nap emlékeztet majd arra, mennyien szeretnek téged.
A vendégek tapsban törtek ki, Júlia pedig meghatódva ölelte meg Csillagtörpöt. A patkó fénye beragyogta az ünnepséget, a dalok és a nevetés pedig hajnalig kísérte a társaságot. Így vált a névnap nem csupán egy napos ünneppé, hanem egy életre szóló áldássá, amit a patkó őrzött meg örökké.
