Csillagtörp és a születésnapi szerencsepatkó
Egy kora nyári estén hatalmas izgalom lengte be a falut: Anna születésnapját ünnepelték, és mindenki hivatalos volt a nagy lakomára. A hosszú asztalokon gőzölgő ételek sorakoztak – ropogós cipók, friss gyümölcsök, illatos sütemények és mézes borok. A kert megtelt nevetéssel, zene szólt, gyerekek futkároztak, a felnőttek pedig jókedvűen koccintottak.
Ahogy leszállt az este, a fákon lámpások világítottak, és mindenkit elvarázsolt a hangulat. A zenészek vidám dallamokat húztak, a vendégek táncra perdültek, és a kert olyan volt, mintha egy mesebeli bál elevenedett volna meg.
A mulatság csúcspontja akkor érkezett el, amikor az ég hirtelen felragyogott: elindult a tűzijáték. Színes szikrák cikáztak az égen, rózsaszín, kék, arany és ezüst fények hullottak alá, a gyerekek tapsoltak, a felnőttek mosolyogtak, és mindenki boldogan énekelte Annának a születésnapi köszöntőt.
És ekkor, amikor a fények lassan elcsendesedtek, megérkezett Csillagtörp. A sapkáján csillagok ragyogtak, mint az égen, kezében egy díszes, szalaggal átkötött születésnapi dobozt tartott.
– Kedves Anna – szólalt meg mosolyogva –, minden születésnap egy új kezdet, ezért hoztam neked valamit, ami egész életedben elkísér.
Anna óvatosan kibontotta a dobozt, és ámulva nézett az ajándékra: egy fényesen csillogó, különleges szerencse patkó feküdt benne. Nem közönséges tárgy volt, hanem egy apró , varázslatos ereklye.
– Ez a szerencsepatkó – folytatta Csillagtörp – az ajtód fölé kerülve megőrzi az örömöt, a barátokat, a bőséget és a boldogságot. Minél több nevetés, szeretet és jó szó tölti meg a házadat, annál fényesebben fog ragyogni.
Anna meghatódva köszönte meg az ajándékot, a vendégek pedig tapssal és éljenzéssel ünnepelték Csillagtörp különleges meglepetését. Az este végén újra felgyúltak a lámpások, a tánc folytatódott, és mindenki tudta: ez a születésnap emlékezetes marad örökre, mert egy aranyló patkó és Csillagtörp varázsa is részévé vált.
