Bombur és az óriás napraforgó titka
Az ősz beköszöntével újra elérkezett a törpék legjobban várt eseménye: a Kerti Csodák Versenye. A falu főterén színes kosarak, illatos fűszerek és gyümölcstornyok sorakoztak. Mindenki kíváncsian várta, ki mivel kápráztatja el az idei zsűrit.
Amikor Bombur sorra került, a közönség ámulva nézett felfelé: előtte három méter magas óriás napraforgók integettek aranyló tányérjaikkal a nap felé. A zsűri szinte szót sem talált, a nézők ujjongtak, és nem volt kérdés: Bombur megnyerte a fődíjat.
A taps után Mira odasietett hozzá. – Bombur, ezek a napraforgók hihetetlenek! Hogyan sikerült ekkorára nevelned őket?
Bombur büszkén mosolygott, és így kezdte:
– A titok egy apró golyóban rejlik: a napraforgó viráglabdákban. Minden egyes labdában több mag lapul, így biztos a csírázás. De amikor a palánták megerősödnek, csak a legerősebbeket hagyom meg, a többit átültetem más helyre. Így mindegyiknek van elég helye és ereje növekedni.
A törpék köré gyűltek, hogy hallgassák a mesét.
– Tavasszal először cserepekbe nyomtam a viráglabdákat, mélyen, legalább 2-3 centiméterre a földbe. A napraforgónak fontos, hogy ne csak félig kerüljön a talajba, hanem mélyebbre, hogy erős gyökeret fejlesszen. Amikor a palánták elérték a 4-5 leveles állapotot, szakaszosan ültettem ki őket a kertbe: először májusban, majd júniusban. Így nem egyszerre nőttek, hanem folyamatosan emelkedtek, mint a nap felé nyúló tornyok.
Bombur a kertjére mutatott. – A talaj is sokat számít. Laza föld kell nekik, mert a gyökerük mélyre nyúlik, és így tudják megtartani a hatalmas szárukat. Ha túl kötött a föld, sosem nőnek igazán nagyra. És persze sok vízre,és tápanyagra van szükségük, főleg amikor gyorsan nőnek. Egy kis komposzt is csodákat tesz.
A többiek elismerően bólogattak, Eldar pedig nevetve jegyezte meg: – Nemcsak kertész vagy, Bombur, hanem igazi mester.
Bombur szerényen vállat vont. – A természet végezte a munka nagy részét, én csak segítettem neki.
Ősszel, amikor a magok beértek, Bombur egy részét meghagyta a madaraknak. Verebek és cinegék csivitelve lakmároztak a tányérokról. A többi magot összegyűjtötte, és a konyhájában különleges finomságokat készített belőlük.
Bombur napraforgó szendvicskrémje
A magokat aranybarnára pirította, majd mozsárban összetörte, olajjal és citromlével krémmé keverte. – Kenyérre kenve igazi csemege, de salátákhoz is remek – mondta, miközben barátai elégedetten falatoztak.
Mira végül így szólt: – Most már értem, hogy a napraforgóid nemcsak a versenyt nyerték meg, hanem a szívünket is.
És így vált Bombur kertjének büszkeségévé az óriás napraforgó: egyszerre adott győzelmet, ételt, és örömet a természet minden apró lakójának.
