Amikor a tél vége felé először meg lehet fogni a kerti földet, én már mindig a mákra gondolok. Ez az a növény, amelyik nem kér sokat, mégis rengeteget ad: virágot, termést és egy különleges, régimódi hangulatot a kertben. Kertészként azt látom, hogy sokan félnek tőle, pedig a mák valójában az egyik legőszintébb növény, amit csak nevelhetünk.
A mák azért különleges számomra, mert egyszerre vad és rendezett. Egynyári növényként minden évben új esélyt ad, mégis meglepően jól alkalmazkodik a magyar klímához. Hidegtűrő, ezért már kora tavasszal vethető, sőt, enyhébb teleken az őszi vetés is beválik. A mák fejlődése lassan indul, de amikor megérik rá az idő, hirtelen erőre kap, és gyorsan behozza a lemaradást. Ez a ritmus teszi igazán hálássá, főleg azoknak, akik nem szeretnének egész nap a kertben állni.
A mák egy igen ősi növény, melyet az emberiség több ezer éve ismer. A bronzkori Minószi civilizációban is alkalmazták már, és nyertek ki belőle ópiumot i.e. 3500 környékén. De első termesztésének nyomai már i.e. 5000-ból is fellelhetők. Az ópiumot gyógyászati célokra használták, asztma, gyomorpanaszok és romló látás ellen. Az ópium szó hallatán mindenkinek a káros kábítószerezés jut eszébe, ám maga az ópium számos fontos gyógyszernek az alapanyaga.
Szeretnéd, hogy a te kerted is élettel teli oázis legyen? További zöld tippekért és kertészeti tanácsokért böngészd a [Kert & Természet blogunkat]!
A mák nagyon fontos gyógyszeripari alapanyag. Megszilárdult tejnedve, az ópium, 25-féle alkaloidot tartalmaz, például morfint, kodeint, papaverint. 1931 előtt a nyers mákgubóból nyerték ki az ópiumot, ám egy magyar kutató, Kabay János forradalmasította a morfingyártást, miután száraz mákgubóból sikerült morfint kivonnia. Bár ebből készül többféle kábítószer is, a morfin nagyon fontos gyógyszereknek, fájdalomcsillapítóknak, görcsoldóknak, nyugtatóknak az alapanyaga. Európában a 17.századtól ez volt a legfontosabb és leghatásosabb fájdalomcsillapító.
A mák csodálatos „pipacsvirága” igaz vadvirágos hangulatot teremt minden kertben. A keleti mák (Papaver orientale) 30-100 cm magasságúra növő, évelő dísznövény, mely május-június környékén hozza nagy virágait, melyek piros, fehér, rózsaszín, narancssárga és piros változatokban is fellelhetők. Magassága miatt a virágágyás hátterében mutat igazán jól. Imádja a napfényt, a bőséges öntözést. Ha szeretnénk belőle mákot nyerni, akkor elvirágzás után ne vágjuk le a virágait, hanem hagyjuk beérni.

Ha egy dolgot biztosan megtanultam a mákról, az az, hogy a napfény mindennél fontosabb számára. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legszebben, ahol legalább napi hat-nyolc órán át éri a nap. A talajjal szemben nem túl válogatós, de a túl kötött, pangó vizes földet nem szereti. A laza, morzsalékos szerkezetű talajban gyorsabban gyökeresedik, és erősebb szárat nevel. A túlzott trágyázást érdemes kerülni, mert ilyenkor sok levelet hoz, de kevesebb és gyengébb minőségű gubót fejleszt.
A mák nem vízigényes növény, és ezt nagyon fontos komolyan venni. A túlöntözés sokkal több kárt okoz, mint egy rövidebb száraz időszak. A kelés idején figyelek arra, hogy ne száradjon ki teljesen a talaj, később viszont már csak hosszan tartó aszály esetén locsolok. A gyomlálás az elején kulcsfontosságú, mert a fiatal mák lassabban indul, de amint megerősödik, már jól tartja a helyét, és kevés beavatkozást igényel.
A mák betakarítása mindig különleges pillanat. Akkor van itt az ideje, amikor a gubók teljesen megszáradnak, színük világosabbá válik, és finoman megrázva hallani lehet a magok zörgését. Fontos, hogy száraz időben szedjük, mert a nedves gubó könnyen penészedik. A levágott gubókat mindig jól szellőző, árnyékos helyen utóérlelem, így a magok teljesen beérnek és hosszabb ideig eltarthatók.
A mák fontos élelmiszernövényünk is, 100 grammjában 28 gramm szénhidrát, 21 gramm fehérje és 41 gramm zsír található. Utóbbinak jelentős része egészséges, többszörösen telítetlen zsírsav. A mákszemekben a vitaminok közül jelentősebb mennyiségben B1, B6 vitamin, folsav és E-vitamin található, és kiemelkedő mennyiségben tartalmaz kalciumot, mangánt, foszfort, vasat, magnéziumot, cinket és kisebb mennyiségben káliumot is. Általában édes ételek alapanyagaként használjuk a mákot. Legjobb, ha a darált mákot felfőzzük kevés tejben, mézzel, cukorral vagy édesítőszerrel. Karácsonykor a népi hiedelem szerint azért fogyasztjuk, hogy az újévben szerencse és bőség várjon ránk.
A mákszemekből olajat is préselnek. E-vitaminban gazdag olaja értékes élelmiszer, ám érdekesség, hogy olajfestmények készítésénél is előszeretettel használják. Sok helyütt olvasható a mákolaj fantasztikus csontvédő hatása, ám valójában a mag az, és nem az olaj, ami csökkentheti a csontritkulás kockázatát, hiszen a magban található fontos csontépítő ásványi anyagok a mákolajban nem találhatók meg. Az olaj viszont legalább olyan egészséges, mint az olívaolaj.
• értékes kalcium- és foszfortartalma révén segít megőrizni csontjaink egészségét
• mangánt tartalmaz, mely szükséges a növekedéshez, szaporodáshoz, sebgyógyuláshoz, agyműködéshez
• hozzájárul az egészséges izom- és idegműködéshez
• E-vitaminja erős antioxidáns. Az E-vitamin csökkentheti a keringési betegségek, a rák és a szellemi hanyatlás kockázatát
• jót tesz a haj, köröm és bőr szépségének
• vastartalma jótékony hatású vérszegénységben szenvedőknél
• rosttartalma serkenti az emésztést, jótékonyan hat székrekedés esetén
• nyugtatóan hat az idegekre, ami stresszes időszakban különösen hasznos
• jótékony olajai segíthetnek a koleszterinszint és a magas vérnyomás csökkentésében, ezáltal a trombózis rizikóját is csökkentheti
• gluténérzékenyek is fogyaszthatják, mivel nem tartalmaz glutént
• értékes vitaminjai és ásványi anyagai támogatják az immunrendszer működését.
Ennyi pozitív egészségvédő hatás után nem is lehet kérdés, hogy valóban érdemes a mákot rendszeresebben fogyasztani!
Ha szereted a rusztikus vidéki stílusú kerteket, a pipacs mezők végtelen látványát, akkor a mák nem hiányozhat a kertedből. Bár egy végtelenül egyszerű növényről van szó, mégis kiemelkedő dísze lesz kertednek, hiszen különleges liláskék színű virágával már messziről felhívja magára a figyelmet.
Viráglabdák ültetése:
Az évelő viráglabdákat késő ősszel vagy kora tavasszal érdemes elültetni, ahhoz, hogy a következő tavasszal virágot hozzanak a növények.
Szeptember közepétől egészen az első fagyokig kilehet helyezni a viráglabdákat a kertbe, így télen megkapják a magok azt a hideghatást amire szükségük van a következő évi csírázáshoz.
Ha az őszi ültetést elmulasztottad még a következő év tavasszán februártól április végéig amikor a talaj már nem fagyos, de még elég hideg van ismét kiteheted a viráglabdákat. Ezek a kulcsfontosságú időpontok, amelyek segítenek biztosítani, hogy virágaid erőteljesen és egészségesen növekedjenek, így élvezheted a gyönyörű tavaszi kertet.